A házasság egy férfi és egy nő, egy egész életre szóló visszavonhatatlan szövetsége, amely a felek boldogulására, gyermekek nemzésére és nevelésére köttetik. Két megkeresztelt fél között szentség.
A férfi és nő szerelme és szeretete a biológiai szükségleteken túl szellemi-lelki tartalmakkal is bír, amelyet a Szentírás nagy titoknak nevez: Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatja, ahol Krisztus feláldozza magát az Egyházért, s ezzel megváltja. A kinyilatkoztatás ebben látja a férfi és a nő kapcsolatát, hogy az kölcsönös önfeláldozás a másikért.
Az emberi természet korlátok között szabad, s épp abban szabad, hogy a korlátokat önként el tudja fogadni. Ha ezt egy párkapcsolatban, önként vállalt, visszavonhatatlan elköteleződésben teszi, akkor az többszörösen elősegíti annak lehetőségét, hogy kiteljesedjék, s a teremtő Istenéhez hasonlítson. De, ha erre alkalmatlanná válik, akkor áldás helyett átkot vesz magára, s ahelyett, hogy kiteljesedne, inkább csökevényessé válik személyes belső élete.
A házasság nem csak spirituális, hanem jogi aktus is. Ezért a házasságkötéskor négy kérdést tesz fel a pap a férfinak és a nőnek, amelyekre őszinte szívvel válaszolt igenek adják meg azokat a feltételeket, amelyeket a házasság szentségének létrejötte kíván?
A 4 kérdés:
- Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?
- Igéred-e hogy leendő házastársadat tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól?
- Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat?
- Ígéred-e, hogy Krisztus és az ő Egyházának törvényei szerint neveled őket?
Ha későbbiekben egy házasságot, amelyet már a polgári bíróság felbontott, egyházilag is szeretnék tisztába tenni, akkor az egyházi bírósági peres eljáráson azt tudják kimondani, hogy a házasság szentsége létre sem jött, tehát semmis. Ezt a semmissé tételt a peres eljárás során a feltételek meglétét, ill. annak hiányát vizsgálva teszik meg.
A család az emberi létezés alapja. Isten ezt az alapközösséget a saját belső életének feltárásával szemlélteti: az Atya szereti a Fiút, a Fiú viszontszereti az Atyát és köztük lévő szeretet olyannyira személyes, hogy külön életre kel, amely a Szentlélek, s ez a három mégis egy. Ez minden létezés és közösség forrása és célja. Minden ember az isteni személyek valamelyikébe, behelyettesítheti magát a családi viszonyaiban.