Vallásos élet állomásai: a szentségek

A házasság egy férfi és egy nő, egy egész életre szóló visszavonhatatlan szövetsége, amely a felek boldogulására, gyermekek nemzésére és nevelésére köttetik. Két megkeresztelt fél között szentség.

A férfi és nő szerelme és szeretete a biológiai szükségleteken túl szellemi-lelki tartalmakkal is bír, amelyet a Szentírás nagy titoknak nevez: Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatja, ahol Krisztus feláldozza magát az Egyházért, s ezzel megváltja. A kinyilatkoztatás ebben látja a férfi és a nő kapcsolatát, hogy az kölcsönös önfeláldozás a másikért.

Az emberi természet korlátok között szabad, s épp abban szabad, hogy a korlátokat önként el tudja fogadni. Ha ezt egy párkapcsolatban, önként vállalt, visszavonhatatlan elköteleződésben teszi, akkor az többszörösen elősegíti annak lehetőségét, hogy kiteljesedjék, s a teremtő Istenéhez hasonlítson. De, ha erre alkalmatlanná válik, akkor áldás helyett átkot vesz magára, s ahelyett, hogy kiteljesedne, inkább csökevényessé válik személyes belső élete.

A házasság nem csak spirituális, hanem jogi aktus is. Ezért a házasságkötéskor négy kérdést tesz fel a pap a férfinak és a nőnek, amelyekre őszinte szívvel válaszolt igenek adják meg azokat a feltételeket, amelyeket a házasság szentségének létrejötte kíván?

A 4 kérdés:

1. Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?
2. Igéred-e hogy leendő házastársadat tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól?
3. Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat?
4. Ígéred-e, hogy Krisztus és az ő Egyházának törvényei szerint neveled őket?

Ha későbbiekben egy házasságot, amelyet már a polgári bíróság felbontott, egyházilag is szeretnék tisztába tenni, akkor az egyházi bírósági peres eljáráson azt tudják kimondani, hogy a házasság szentsége létre sem jött, tehát semmis. Ezt a semmissé tételt a peres eljárás során a feltételek meglétét, ill. annak hiányát vizsgálva teszik meg.

A család az emberi létezés alapja. Isten ezt az alapközösséget a saját belső életének feltárásával szemlélteti: az Atya szereti a Fiút, a Fiú viszontszereti az Atyát és köztük lévő szeretet olyannyira személyes, hogy külön életre kel, amely a Szentlélek, s ez a három mégis egy. Ez minden létezés és közösség forrása és célja. Minden ember az isteni személyek valamelyikébe, behelyettesítheti magát a családi viszonyaiban.

Az egyházi rend tagja, a pap, a klerikus sokfélét jelent:

• a szent világával való kapcsolattartót, hídverőt;
• vezetőt, kiválasztottat, öreget (presbyteros);
• a vallási hagyomány letéteményesét;
• a szent cselekmény, az áldozat bemutatóját, az előimádkozót stb.

Jézus Krisztus az apostolok és a 72 tanítvány kiválasztásával látható szervezeti egyházat alapított, s rájuk bízta a Szentlélek vezetésével a megváltás művének folyatatását, az Isten országának hirdetését.

Az egyházi rend kétfajta hierarchiába szerveződik:

• Az egyik a szentségi hierarchia (vertikális vonal) és három fokozata van: diakónus, pap, püspök. Ez szenteléssel történik és végérvényes. Lényegében ez az egyházi rend szentsége.
• A másik hivatali hierarchia (horizontális vonal), amely az előbbire épül, s iktatással, kinevezéssel történik, s visszavonható. Ide tartozik: káplán, plébános, esperes, kanonok, helynök, perjel, apát, segédpüspök, megyéspüspök, érsek, prímás érsek, bíboros, pápa. A felsorolás nem teljes és a sorrend sem teljesen egymásra épülő hierarchia mint a szentségi hierarchia.

Azok a férfiak, akik elhivatottságot éreznek Jézus Krisztus ügyének sajátos szolgálatára, a Püspöknél kell jelentkezzenek, aki papnevelő intézetbe küldi. Előírás, hogy legalább 3 évet töltsön a papnövendék elzárt körülmények között, amelyet a papnevelő intézetek hivatottak biztosítani, mégpedig abból a célból, hogy felkészüljön arra a 4-szeres eskütételre, amelyet a szentelés előtt kell megtenniük, hogy szabad útjuk legyen szentség felvételéhez. Esküt teszünk először is a hitre, ahogyan azt a Katolikus Egyház tanítja általánosságban és részleteiben is. Másodszor esküt teszünk a püspöknek/elöljárónak való engedelmességre. Harmadsorban esküt teszünk egy adott területre(egyházmegye, vagy szerzetesrend), hogy annak határain belül fogunk szolgálni. Utoljára de nem utolsó sorban esküt teszünk a nőtlenségre, amelyet Krisztus és Isten országa szeretetéért vállalunk, s amiből spirituális erőt nyerünk lelkipásztorkodáshoz.

Az egyházi rend feladata: őrizni és továbbadni mindazt, amit Jézus és a Szentlélek ránk hagyományoz! Az egyházi rend tagjai sajátosan részesülnek Krisztus papi, prófétai és királyi hatalmából és küldetéséből.

Jak 5,14: "Beteg valamelyitek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében."

Régen utolsó kenet volt a neve, mert az elhalálozás előtt éltek ezzel a szentséggel. Helyesebb betegek kenete kifejezés, mert többször is részesülhetünk ebben a szentségben, ha súlyos testi betegségben, lelki krizisben vagyunk. E szentség célja, hogy a Jézussal való találkozás ezen szertartáson keresztül testi-, és főleg lelki erőt adjon elsősorban az Isten akarata elfogadásához, a lelki gyógyuláshoz, és esetleg a testi gyógyuláshoz.

Isten a lelkünket akarja elsősorban megmenteni. Sok pap(többek között én is) számol be arról, hogy vannak, akik betegek szentségében részesültek, rövidebb-hosszabb ideig éberebb állapotba kerültek, enyhültek fájdalmaik, alkalmat kaptak a hitük, kapcsolataik felülvizsgálatára.

Az egyház egyik fő feladata a bűnbocsánat és a kiengesztelődés hirdetése. A gyónás ennek személyes fóruma.

A gyónás feltételei: először is hogy legyen bűn, aztán a bánat - a gyónó, vagyis a megtérő részéről; továbbá az elégtétel és a feloldozás a gyóntató pap részéről.

A gyónás akkor válik szentséggé, ha mindegyik feltétel teljesül. Az elégtétel vállalása bennefoglaltatik az igazi bánatban. Ha esetleg valami oknál fogva a pap nem ad elégtételt, de feloldozást igen, attól még létrejött a szentségi fórum.

József Attila a Bűn c. versében így vall: "...s hogy gyónjak, kávézni hivom meg ismerőseim..." A gyónás lehet ilyen, hogy kibeszéljük magunkból, s megkönnyebbülünk, mondhatjuk pszichés, érzelmi szinten nyerünk feloldozást. Vagy az is sokaknak hasonló élményt ad, amikor magában megbeszéli Istennel. Ezeknél azonban többet ad a szentségi feloldozás, amit az Egyház ad a papon keresztül bűnbocsánat szentségében.

Szentgyónáshoz az járulhat, aki meg van keresztelve, felkészült rá és hisz a feloldozásban. A szentségi gyónástól sajnos ugyanúgy eltiltottak is lehetnek mint a szentáldozásnál(pl. aki olyan partnerkapcsolatban él, amely nem szentségi házasság).

Vannak olyan helyzetek, amikor a pap megtagadhatja a feloldozást, vagyis nem szolgáltathatja ki a szentséget, de ettől függetlenül a gyónó, bűnbánó megtapasztalhatja a megértettséget, az elfogadást, és ez is már nagy segítség!

Lelki tükör a 10 parancsolat mentén a lelkiismeretvizsgálathoz:

1. Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!

•  Szeretem-e Istent? Figyelek-e rá? Hallgattam-e a lelkiismeretemre? Imádkozom-e rendszeresen?

2. Isten nevét hiába ne vedd! 

• Beszéltem-e csúnyán, illetlenül Istenről, szent dolgokról? Voltam-e babonás? Esküdöztem-e?

3. Az Úr napját szenteld meg! 

• Vasárnaponként voltam-e templomban? Dolgoztam-e vasárnap? Kipihenem-e magam, tudok-e megállni és örülni az életnek?

4. Apádat és anyádat tiszteld! 

• Szüleimmel, milyen volt a kapcsolatom? Tisztelettel beszéltem-e velük? Szót fogadtam-e? 

• Elöljárókkal, vezető emberekkel milyen a kapcsolatom, viszonyom?

5. Ne ölj! 

• Bántottam-e embertársamat szóval, cselekedettel? Vigyáztam-e másokra, magamra? Pletykálkodom-e? 

• Hiú, beképzelt, nagyzolós voltam-e? Tudtam-e alázatos lenni? 

• Fukar voltam-e? Tudok-e önzetlenül adakozni? Segítettem-e, amikor rám szorult valaki?

6. Ne paráználkodj! 

• Néztem-e szemérmetlen képet, filmet? Cselekedtem-e ilyent? 

• Beszéltem-e ocsmányul, trágárul? Tudtam-e uralkodni fantáziámon?

7. Ne lopj! 

• Elvettem-e ami nem az enyém? 

• Vigyáztam-e saját és mások dolgaira? Óvom-e a természetet?

8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! 

• Hazudtam-e? Árulkodtam-e? Rágalmaztam-e másokat? 

• Vigyáztam-e mások becsületére, jóhírére? Oda figyelek-e saját becsületemre, másokéra?

9. Más házastársát ne kívánd! 

• Tisztelettel tekintek-e mások kapcsolatára, házasságára? 

• Tudok-e örülni mások boldogságának? Mások kapcsolatáról pletykálkodtam-e?

10. Más tulajdonát ne kívánd! 

• Irigy voltam-e? Tudok-e örülni mások szerencséjének, örömének, sikerének? 

• Lusta, nemtörődöm voltam-e? A feladataim helyett volt-e, hogy sokat TV-t néztem, számítógépeztem? 

• Böjtölök-e rendszeresen? Tudtam-e mértékletes lenni evésben, ivásban?
   

Az Oltáriszentség Jézus Krisztus valóságos teste és valóságos vére a kenyér és a bor színe alatt. Nevezzük még a görög nyelv nyomán Eucharisztiának is, ami hálát jelent. A szentmise, a mise a latin missio kifejezésből származik és küldetést jelent.

A szentmise alatt történik az átlényegülés (átváltoztatás, consecratio), midőn a pap az alapító szavakat, Jézus utolsó vacsorán elmondott szavait ismétli: "Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik!" valamint "Vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!

A szentmise az Oltáriszentség, az Eucharisztia ünneplése, amely hitünk szent titka, vagyis Jézus Krisztus halálának és feltámadásának megünneplése, szertartásos áldozati lakoma, amely az egyház életének csúcsa és forrása.

A szentmise nyilvános társadalmi rendezvény is egyúttal, s templomaink nyitva állnak bárki számára.

Oltáriszentséghez való járulás, vagyis hagyományosan az áldozás azok számára érhető el, akik eljutottak értelmük használatára, s legfőképpen: különbséget tudnak tenni az Oltáriszentség és az egyszerű kenyér(ostya) között - ez a hagyomány alapján az általános iskola 3. osztályára tevődik. Feltétele, hogy legyen megkeresztelve, s meggyónta bűneit (bűnbocsánat szentségében részesült).

Sajnos az Oltáriszentség vételétől lehet valaki eltiltva is:

• Elsősorban azokra terjed ez ki, akik rendezetlen párkapcsolatban élnek s nem egyházi házasságban. 
• Akiket súlyos bűn terhel: pl. közvetlen v. közvetve részt vett magzatelhajtásban (abortusz)
• Akik nem hisznek az Oltáriszentségben: Jézus valóságos jelenlétét nem fogadják el.

Bérmálás (latinul: confirmatio=megerősítés) az szentség, amikor szertartás keretében a Szentlélek ajándékainak jelét a homlokunkra kapjuk a szent krizmával való megjelöléssel. A keresztény felnőttkor szentsége, amely a Szentlélekben való életre mozdít bennünket.

Az bérmálkozhat, aki meg van keresztelve, volt elsőáldozó és elérte már a 13-14 éves kort. Feltétele még az öntudatos keresztény életre való elköteleződés készsége, valamit a katolikus egyház tanításának fő alapvonalainak ismerete.

Hagyományos esetben ez az általános iskola vége felé történik, azonban egyre kevésbé érettek a fiatalok egy ilyenfokú döntés meghozatalában, főleg, ha a családja nem gyakorló vallásosságban él.

Nevetségessé válik ez a szentség sok-sok esetben, ugyanis nagyon sokan úgymond "kibérmálkoznak" az egyházból: vagyis ahelyett a megbérmált innentől kezdve önként a katolikus egyház és Jézus tanítás szerint akar élni, egyszerűen felfüggeszti az egyházi előírások tömbkelegét (nem jár templomba, elhanyagolja az imádságot, felfüggeszti a számára kínos erkölcsi előírásokat).

Egyházunk életének kezdetén az apostolok és utódaik csak felnőtteket kereszteltek, majd kialakult az a szokás, hogy a megtért szülő kérte: kereszteljék meg csecsemőjét, mert úgyis ebben a jézusi szellemben fogja felnevelni. Komoly teológiai viták kiváltója volt a csecsemőkeresztség, s a ma is gyakorlatban lévő szemlélet győzedelmeskedett. Így a csecsemőket megkereszteljük azzal feltétellel, hogy a szülő vállalja a gyermek megkeresztelésével járó kötelezettségeket.

Azokban az esetekben, amikor a csecsemőkeresztelés elmaradt, s a gyermek eljutott értelme használatára, akkor először hitoktatásra kell járnia, meg kell ismerkednie Jézussal, s egy idő után a gyermek kérésére kereszteljük meg.

Ha felnőtt szeretne megkeresztelkedni, ugyanúgy hitoktatásban kell részesülnie, amit katekumenátusnak nevezezünk.