Egyházunk életének kezdetén az apostolok és utódaik csak felnőtteket kereszteltek, majd kialakult az a szokás, hogy a megtért szülő kérte: kereszteljék meg csecsemőjét, mert úgyis ebben a jézusi szellemben fogja felnevelni. Komoly teológiai viták kiváltója volt a csecsemőkeresztség, s a ma is gyakorlatban lévő szemlélet győzedelmeskedett. Így a csecsemőket megkereszteljük azzal feltétellel, hogy a szülő vállalja a gyermek megkeresztelésével járó kötelezettségeket.
Azokban az esetekben, amikor a csecsemőkeresztelés elmaradt, s a gyermek eljutott értelme használatára, akkor először hitoktatásra kell járnia, meg kell ismerkednie Jézussal, s egy idő után a gyermek kérésére kereszteljük meg.
Ha felnőtt szeretne megkeresztelkedni, ugyanúgy hitoktatásban kell részesülnie, amit katekumenátusnak nevezezünk.
